Olaszországi edzőtábor

    Eredményes volt az 5 napos kiküldetés. A tervezett tesztprogramot kisebb kilengéseket leszámítva sikerült teljesíteni. Kezdek újra ráérezni a motorozásra!

    Újra itthon. Húzós volt a múlt hét, ki kellett rendesen pihennem az utazás és az edzések okozta fáradalmakat, de most a gondolataimat összeszedve elmesélem nektek a történteket.

    Azzal az előzetes tervvel indultam útnak, hogy a szezonban rám váró kihívásokat gyakoroljam. Értem itt ez alatt a kemény és homokos talajú pályákra szánt beállítások tesztelését, és a 450-es motorhoz való hozzászokást. Igen, 2013-ban az MX1-es kategóriában láthattok itthon és a német bajnokságban is. A cseheknél továbbra is maradok MX2-ben.

    Miért volt erre szükség? Úgy érzem, hogy a német versenyeken sokkal eredményesebb tudok lenni a 450-es motoron. Ez a gép már bolti állapotban is nagyon erős, egy jó futóművel pedig top tízes technika. Nem mellesleg így spórolósabban meg tudjuk majd oldani az évet, mintha végig 250-ezenék. A magyar versenyeken meg egyértelműen azért választottuk az MX1-et, hogy szokhassam a motort.

    Szóval, Olaszország. Az időjárás kicsit megtréfált minket, a hét eleji havazás Dél-Olaszországba űzött minket. Fermo mellett kötöttünk ki a tengerparton. A környezet ultra volt. Pálmafák, meg minden. Egy kicsit sikerült elfelejteni az otthoni szürkeséget. Az első napot teljesen elvitte az utazás, de a második napon felmentünk a fermói pályára. Brutális volt a talaj, meg jó sáros, fogós. Nagyon élveztem az itt töltött két napot.

    A pihenőnapunk utazással telt. Visszajöttünk az északi részre, Chremonába. Minden jól ment egészen addig, míg a Varga Mimó el nem esett. Én voltam az első, aki odaért hozzá a baleset után. Teljesen rosszul lettem a kezétől. A jobb alkarja a csuklója felett ketté volt törve. Le a kalappal előtte, mert profi módon viselte ezt a szörnyű sérülést. Szerintem engem jobban megviselt az ügy, mert utána sokáig csak kerestem magam a motoron.

    Versenyzőként nagyon nehéz ezeket a helyzeteket feldolgozni. A Syma teremcrosson is bennem volt a Várszegi Zsolti vasárnapi bukása sokáig. Próbálja az ember elhessegetni a gondolataiból, hogy ő is végezheti így, de nagyon nehéz. Amikor kitisztult a fejem, utána már megint képes voltam koncentrálni a munkára.

    Összességében nagyon elégedett vagyok ezzel az edzőtáborral, köszönöm a csapatnak ezt az öt napot. Ilyenkor télen elképesztően fontos a motorozás és ezt itthon sajnos eléggé befolyásolja az időjárás. Most úgy érzem, hogy kezdek megint belerázódni a motorozásba, és ez nagyon jó, mert ennyivel előbb fel tudom majd venni a versenyek ritmusát.

    A következő komoly program majd március 10-én lesz, a HTS-sel a frankenbach-i wintercrossra vagyunk hivatalosak. Ez egy meghívásos, felkészítő verseny Németországban, mint az olaszoknál a mantovai Starcross. Ezután meg beindul a hazai élet is, jön Gyál, Monor, meg Kőszárhegy (időpontok a versenynaptár menüben). Egyelőre még nem tudom, hogy pontosan melyik versenyen láthattok itthon először, ez függ a csapatvezetéstől is. Addig pedig továbbra is keményen készülök a versenyekre erőnléti és motoros edzésekkel.

    Ha történik valami új, akkor majd jelentkezem!

    Szponzorok: