ADAC Masters, 1. foruló: Nehéz kezdés

    Jobb versenyre számítottam. Gondban voltunk a beállításokkal, gyengén sikerült a kvalifikáció, aztán takartam egy nagyot és eléggé megütöttem magam. Az eredmény pár zúzódás, törött bordák és 0 pont. De nem adom fel, innen már csak felfelé vezet az út!

    A német bajnokság első fordulójára való ráhangolódás tökéletesen sikerült. A versenyt megelőző kedden kint volt Dirtparkban és elkészítettük a 2013-as bemutatkozó fotókat és videókat a HTS KTM Teammel. Nagyon élvezetes nap volt, amit egy kiadós tesztelés követett. Még mindig kevésnek éreztem a 450-essel együtt eltöltött időt. Hiába edzettem végig a telet a 350-essel, a nagymotor egy teljesen más világ.

    Fizikálisan és mentálisan fitten utaztam ki Fürstlich Drenába, a verseny helyszínére. Berlintől 90 kilométerre helyezkedik el a pálya egy szántóföld szomszédságában, sík terepen. A talaja jó mély homokos, ami spéci beállításokat és vezetési tudást igényel. Úgy gondolom, hogy nekem nincs problémám ezzel a borítással, sokat mentem már hasonlón, igaz, a keményebb, tempósabb pályák jobban fekszenek.

    Meg kell jegyeznem, hogy a csapatom mennyi energiát ölt az idei évbe. Németországban debütált az új csapatszállító kamionunk, ami pontosan úgy nézett ki, mint a vébés kamionok. Nagyon ultra látvány volt. A háttérmunka is tiszta vébé feeling: minden csapattagomnak volt külön szerelője, a motorok gyönyörűek voltak, már csak a jó eredmények hiányoztak az összképből.



    A szabedezésen nagyon elkaptam a ritmust, az ötödik időt motoroztam a csoportomból. Kicsit meg is lepett, mert a technikával nem voltam elégedett. A futóművet nem sikerült rálőni a pályára, amit a kvalifikációra sem tudtunk megoldani. A mezőny rettenetesen felgyorsult, így hiába javítottam az időmön a csoportomban csak 12., összetettben a 23. lettem.

    A másnapi bemelegítő edzéstől sokat vártam. Sikerült valamelyest javítani a futóművön, de még mindig nem lett az igazi. Ezek az apróságok sokat jelentenek ezen a szinten. A futamok rajtja előtt tudtam, hogy ha nem ugrok ki jól a rajtnál, akkor keményen bedarálnak. Itt 40 nagyon komoly versenyző volt, köztük olyan vébés sztárok, mint Max Nagl és Max Anstie. Ők egész nap elérhetetlenek voltak, de nekem nem is velük kellett versenyezni.

    A rajtom nem sikerült túl jól, aminek meg is lett a veszte. Az első kanyart még túléltem, de a másodikban telibe vertek a semmiből. Nagyon komoly esés volt, az egyik motor hátsó kereke bekapta a lábam és megrántotta a térdem. A kezdeti sokk után összekaptam magam, visszaálltam a versenybe, de éreztem, hogy baj van. A hátam, a bordáim és a térdem nagyon fájt, ezért kiálltam. A második versenyt sem mertem bevállalni.

    Itthon megnéztek az orvosok, úgy néz ki nincs semmi olyan baj, ami hátráltatna a versenyzésben. Pár bordám eltört, de ennyi. Emiatt biztos nem fogok versenyt kihagyni. A következő napok pihenéssel telnek, szerencsére most hétvégén nem lesz versenyem, így remélhetőleg ki tudom heverni ezt a bukást május 12-re, a következő német versenyre. Május 19-én pedig rajtol a magyar bajnokság Tápióbicskén. Remélem sokan kijöttök majd szurkolni!

    Hatalmas hálával és köszönettel tartozom a mögöttem álló csapatnak. Horváth Lajosnak, a HTS KTM tulajdonosának, hogy lehetőséget adott nekem a bizonyításra; Havasi Zolinak az ultra futóművekért. Nem az ő hibája volt, hogy nehezen állt össze a csomag ezen a versenyen. Édesapámnak köszönöm, hogy mindig és mindenben támogat, valamint a szponzoraimnak, akiket most nem szeretnék egyesével felsorolni, hiszen itt vannak a szövegtől jobbra az oldalon. Nélkülük most sehol sem lennék!

    Szponzorok: